Gyümölcsöskertjeink legkedvesebb és leghasznosabb rovarvendégei a háziméhek. Magyarországon a méhészkedésnek a házak körül nagy múltja van. A legutóbbi adatok szerint Magyarországon mintegy 900 ezer méhcsalád él 15 ezer méhész tulajdonában. A szorgalmas méhek évente több száz vagonnyi mézet gyűjtenek össze. A méz nagyon ízes és egészséges táplálék. Noha a mi éghajlati és környezeti viszonyaink nagyon is alkalmasak a méhészkedésre, viszonylag kevés mézet fogyasztunk. Egy lakosra évente 30-35 dkg méz, vagyis naponta 1 grammnyi jut, szemben más, a méhészetre kedvezőtlen körülményekkel rendelkező országgal, ahol a fejenkénti fogyasztás az 1 kg-ot is meghaladja. Így azután a termelt mézmennyiségből bőven jut külföldre is.

Gyümölcstermő növényeink szinte kivétel nélkül idegen megporzásra szorulnak. A megporzó vad rovarok száma évről évre jelentősen csökken: ennek következtében fokozódik a méhek szerepe a gyümölcsfák megporzásában. Amennyiben valaki egy virágzó gyümölcsfa alatt tartózkodik szélmentes, napos időben, akkor maga is meggyőződhet arról, hogy a virágokat milyen tömegben lepik el a virágport gyűjtő rovarok, méhek. Ezek egyik fáról a másikra repkedve a lábukra és potrohuk szőreire tapadt virágport a bibékre juttatják, megporozzák a virágokat. (megtermékenyítik)

A méhek először a kaptárukhoz legközelebb eső fákat keresik fel. Minél távolabb van a gyümölcsöskert a méhestől, viszonylag annál kevesebb dolgozó méh jut el a virágokra. A méhek 3-5 km-nél nagyobb távolságra nem is repülnek. Sok gyümölcsöskertben volna lehetőség méhek tartására. Ha azonban nem akarunk méhészettel foglalkozni, akkor legalább ne pusztítsuk, hanem védjük e hasznos segítőtársainkat. A gyümölcsfák növényvédelme sok áldozatot szed a méhek társadalmából. A  növényvédelemhez és a méhekhez nem sokat értő emberek sokszor indokolatlanul és oktalanul okozzák a méhek tizezreinek pusztulását. Pedig csak néhány alapvető permetezési szabályt kellene figyelembe venni és megtartani! Ezeket a következőkben foglalhatjuk össze.

  1. Virágzás idején csak szükség esetén permetezzünk!
  2. Virágzó gyümölcsfát rovarölő szerrel soha ne permetezzünk!
  3. Permetezési szándékunkat jelentsük be a községi tanácsnál, ahol azt a méhészekkel közlik, hogy a szükséges óvó intézkedéseket megtehessék.

Sokan félnek a méhektől és ezért nem szeretik, ha a kert közelében méhkaptárt állítanak fel. A félelemre azonban nincs ok. A virágokat szorgalmasan keresgélő méhek csak kivételes esetben támadják meg az embert. A kertjében nyugodtan dolgozó, sétáló vagy pihenő embert a méhek nem szúrják meg. Csupán az erős szagok (izzadság, erős parfüm) irritálja a méheket arra, hogy fullánkukat az ember bőrébe szúrják.

A méhszúrás (nem csípés!) nyomán a bőr felületén kisebb daganat, pirosodás, később viszketés jelentkezik, amely azonban veszélytelen és néhány óra alatt elmúlik. A szúráskorkeletkezett kellemetlen érzést ecetes borogatással enyhíthetjük.

Méz

Nevezték királyok eledeleként, emlegették az örök ifjúság elixírjeként, sőt szerelemfokozó szerként. Homérosz az istenek ajándékának, Povidius a tudás forrásának, Hippokratész mennyei csodaszernek titulálta. Eltarthatóságát jellemzi, hogy a fáraók sírjában ehető mézet találtak.

Ellenállhatatlan csemege és jóval több annál.

Minden kisgyermek tudja, hogy a méz egészséges.

Sajnos többnyire ez minden, amit az emberek a mézről és a méhekről tudnak.

Pedig a méhek élete és a méz előállításának módja izgalmas és megigéző.

Amire figyeljünk

A mézben számos természetes anyagot találtak így proteint, enzimeket és vitaminokat, amelynek nagy része 40°C felett elvész. Fontos tudnunk, hogy a bolti mézek hőkezeltek, a könnyebb szűrés és töltés miatt, így viszont enzimtartalmuk töredéke a termelői méznek így hát gyógyhatásuk is igen csekély. Árulnak olyan termékeket, amelyek bár a nevükben benne van, egy csepp mézet sem tartalmaznak: törökméz, mézes kekszek.

Vásároljunk termelőtől, méhészektől.

Tévhit

A méz légmentesen lezárva sohasem romlik meg. De a levegővel érintkezve vizet vesz fel, erjedésnek indulhat. A méz kikristályosodása is természetes folyamat, és nem a gyenge minőséget jelzi, ahogyan azt számos laikus gondolja. Némely fajta szinte azonnal kristályosodni kezd ilyen, pl. a lóhereméz, repceméz, napraforgó-virágméz stb. A kristályosodás a szőlő- és gyümölcscukor tartalomtól függ, ha a szőlőcukor van túlsúlyban a méz erősebben, kristályosodik. Tippünk: vízfürdőben óvatosan felmelegítve, -sohasem 40°C-nál magasabb hőmérsékleten- ismét megpuhul, elveszíti kristályosságát.

Sokan ugyanattól a fajtaméztől ugyanolyan ízhatást várnak.

Mivel a méz a természetben készül a borhoz hasonlóan az íze nem azonos minden évben. A zamatot és a szint az időjárás, az alapanyagul szolgáló növény is meghatározza. Ugyanarra a mézelő növény fajtára más régiókban más-más ízhatás lehet jellemző. Így hát különböző méhészek azonos méze más zamatú és színű lehet.

A különböző fajták ízének leírása szinte lehetetlen. Mindenki próbálja megtalálni az ízléséhez a legközelebb állót.